Feszt László

Az összes alkotás megvásárolható kitűnő minőségű, több méretű, korlátozott példányszámú nyomatok formájában. Érdeklődjön itt: 06 20 9 256 528

• Feszt László művészetéről
• Életrajz
• Hagyományos ornamentikák felhasználása a kortárs magyar művészetben. Ifj. Feszt László​

 

---

 

Feszt László művészetéről

 

Feszt László művészete több szempontból is különleges és egyedi a mai magyar művészetben. Ő ugyanis azon kevesek közé tartozik, akik képesek régit és újat hiteles egységbe hozni, szintetizálni. Úgy egymásra vonatkoztatni őket, hogy mindkettő az maradjon, ami, és mégis egy harmadik, önálló valóság szülessen meg belőlük, amely vizuálisan is kellőképpen izgalmas, és kompatibilis azzal a világgal, amelyben élünk. Amely jólesik a szemnek, felfedeznivaló látványt nyújt újra és újra, úgy, hogy egyúttal a lelket, a gondolatokat is játékba hozza, megszólítja.

Művei alapja a spirálmotívumokból összeálló, egyedi ornamentika, amely egyszerre dekoratív, és egyszerre alkalmas az ősi szimbólumok megjelenítésére. Feszt színes tussal készült rajzain különféle vallások és kultúrák fő alakjai, jelképei jelennek meg: a világ egészét magukba sűrítő mandalák, törzsi tetoválásokat idéző elvont formák, buddhák, lótuszvirágok, mitológiai alakok, sámán-dobok, keresztény motívumok és így tovább. Pont annyira elvonatkoztatott formában tárulnak a szemünk elé, hogy ne legyen túl könnyen megfejthető a látvány, hogy ki kelljen bontanunk a vonalhálókból a formákat. Nem evidensek, és a jelentésük sem az – mert Feszt új, ma aktuális tartalmakkal tölti fel az ősi formákat, és létre is hoz saját képi nyelvet. Ennek alapeleme az a motívum, amelyben a kapcsolódó ívek középtájt emberfej-szerű alakban nyílnak meg. Ezek bárhogyan is szerepelnek, mindig az emberek közötti lehetséges kapcsolódási módokból adnak példákat: változatos kötődéseket, egymás-féltést, elzárkózást, összekapaszkodási, összetartozási variációkat idéznek fel. A minden formában benne lüktető spirál motívumból kibomló formák pedig idézhetik a makrokozmoszt, sejtjeink élő, áramló világát, és a makrokozmoszt, a mindent árfogó univerzum folyamatait. Sejtek és bolygók születését, szétbomlását. Ebből a típusból az egyik legszebb a magzatát magába foglaló anya képe – aki tojás-alakjával a termékenység és teremtés több dimenzióját is megidézi. 

Feszt képei falainkon időtlen, azaz ma is aktuális témákat hordozhatnak, és adhatnak okot a rácsodálkozásra nap mint nap.

---

Feszt László

Született 1957. november 20-án, Kolozsváron, az azonos nevű grafikusművész fiaként. 1982-ben diplomázott szülővárosa Képzőművészeti Akadémiájának képgrafika szakán.

1982 és 1990 között a Kolozsvári Állami Magyar Színház díszlet- és jelmeztervezője, valamint a Napsugár és a Szivárvány című gyermekirodalmi lapok külső munkatársa.

1990-ben áttelepült Magyarországra, Szombathelyre. Jelenleg Budapesten él.

1990 óta a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, 1992 óta a Magyar Grafikusművészek Szövetségének és 1999 óta a Magyar Rézkarcoló és Litográfus Művészek Egyesületének tagja.

 

Egyéni kiállítások:

Szombathelyi Képtár, Szombathely, 1991; Teleki Kastély, Szirák, 1993; Városi Könyvtár, Győr, 1994; Schulgalerie Lender, Achern (Németország), 1996; „010” Galéria, Budapest, 1997; EGIS Kereskedőház, Budapest, 1998; Új Színház Galéria, Budapest, 2000; Művészetek Völgye, Kapolcs, 2001; Üvegpiramis Galéria, Budapest, 2003; Profil Ház, Gödöllő, 2004; Magyar Telekom Galéria, Budapest, 2005; Bálint Zsidó Közösségi Ház, Budapest, 2008; Vörösmarty Terem, Székesfehérvár, 2010.

 

Díjak:

Dürer Társaság, Gyula, III. díj, 1992; Színes Rajz, Nádor Galéria, Budapest, a Magyar Grafikáért Alapítvány díja, 1999; Kisgrafika, Újpesti Galéria, Budapest, a Magyar Grafikáért Alapítvány díja, 2002; XI. Országos Rajzbiennálé, Salgótarján, a Magyar Grafikáért Alapítvány díja, 2002.

 

Művei közgyűjteményekben:

Szombathelyi Képtár, Szombathely; Iparművészeti Múzeum, Budapest; Museo Civico Cars, Spilimbergo (Olaszország); The New York Public Library, New York (USA); Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest.

 

Bibliográfia:

P. Lengyel József: Plusz-mínusz végtelen. Utunk, Kolozsvár, 1988/2; Aniszi Kálmán: Időgépalkatrészek. Utazás magunkhoz. Vas Népe, Szombathely. 1991/51; Arató Antal: Ifj. Feszt László könyvjegyei. Kisgrafika, Budapest, 1991/3; Luc van den Briele: László Feszt jr. Graphia, Belgium, 1991/3; Ars Savaria. Szombathely, 1993; Almási Tibor: Az egyetemes értékek keresésének útján. Feszt László grafikái Győrött. Kisalföld, Győr, 1994/224; Cselényi Béla: Újabb genézist! Morfondírozások Feszt Lászlóhoz. Gyűjtők és Gyűjtemények, Budapest, 1999/2; Király Zoltán: Hagyni, hogy a titkok megérintsenek. Ifj. Feszt László grafikai világa. Kisgrafika, Budapest, 1999/2; Szőcs Géza: Ifj. Feszt Lászlóról. A Dunánál, Budapest, 2002/9; Saur Allgemeines Künstlerlexikon. Band 39. K. G. Saur, München–Leipzig, 2003; Somogyi Zsófia: Állandóság és változás. Feszt László grafikái. Új Művészet, Budapest, 2004/6; Nagy T. Katalin: A mustra törvénye. Feszt László kiállítása. Új Művészet, Budapest, 2005/11; Aniszi Kálmán: Látvány és ihlet. Közdok kiadó, Budapest, 2010.

---

 

Hagyományos ornamentikák felhasználása a kortárs magyar művészetben. Ifj. Feszt László

(A tanulmány eredeti verziója elhangzott 2006-ban az Ernst Múzeumban megrendezett Ornamentika és Modernizmus című konferencián. A konferenciakötetben a tanulmány első fele, Makovecz Anna hímzett párnáit elemző rész jelent meg.)

Ifj. Feszt László 1982-ben végzett Kolozsvárott a Képzőművészeti Akadémia grafikus szakán. (Édesapja, a szintén grafikus Feszt László ezen a szakon tanított, illetve az Akadémia rektora is volt. Jelen tanulmányban azonban nem róla van szó.)  Dolgozott színházi díszlettervezőként, készít ex-libriseket és sokszorosított grafikákat egyaránt. Bennünket azonban most elsősorban az életmű nagyrészét alkotó önálló, tussal készített garfikai művek érdekelnek. Életművében a változások, módosuló hangsúlyok ellenére nagyobb törés, korszakváltás nem volt, így az anyag megengedi, hogy – jelen esetben – összességében kezeljük.
Ifj. Feszt László művészetének alapvető jegyei a síkszerűség, a dekorativitás, egy összefüggő ornamens mustra  alap-matériaként pedig minden műnek a része. (A mustra kiefejzést először Nagy T. Katalin használta Ifj. Feszt László Magyar Telekom Székházban megrendezett kiállításának megnyitószövegében, 2005. augusztus 16-26.)

Ebből a végtelenül folytatható ornamens mustrából keményebb kontúrok vágnak ki stilizált formákat, és választják így le azokat a háttér lüktetéséről, illetve, történhet fordítva is: amikor a kontúrok között jelenik meg az alapmatéria, s teszi élővé a formákat. Behatárolható és végtelenségig szőhető felületek egymáshoz való viszonya adja a látványt, alakítja az elemeket.
Képi világának inspirálói sokfélék. Törzsi, ősi kultúrák és vallások művészetének ornamentikáihoz és szimbólumrendszerehez nyúl vissza. Az átvétel/átvitel módját tekintetve: nem egy-az-egybeni felhasználásról van szó, az alapvető ornamentikákat és szimbólumokat szabadon használja és vegyíti művészetében, és sajátos „új szótárt”, teljesen saját formavilágot hoz létre mindezekből. Ezen új szótár és formavilág alapja pedig a spirál motívum.
A spirál a világ minden táján, egymástól független kultúrákban, vallásokban és művészetekben fellelhető. Alapvető jelentései az örök visszatérés, a szintemelkedéssel járó, de állandó világ-folyamat. Most a The Mystic Spiral (The journey of the soul) című könyvből választottam néhány példát ennek illusztrálására.
Book Of Darraw, Írország, 7. sz.   Vörös váza, Kína, 18. sz. közepe  Maori faragott fedél, Polinézia

                  
Ezeken az illusztrációkon azon túl, hogy mennyire különálló kultúrákból valók, az a jelenség ismegfigyelhető, hogy nagyobb spirális struktúrában hogyan jelenhet meg annak kisebb változata, ill. , hogy a vonalak hogyan szövődnek egymásba - ezek a vonások jellemzőek lesznek Feszt műveire is.
Például a Madár című kép részletén láthatjuk, hogy a spirál-alapú matéria a nagyobb léptékű spirálokkal is tagolt kontúrok között jelenik meg.

A Napmadarak című rajz  részletén a legaprólékosabb, pontokkal és vonalakkal kiegészített spirálmustra adja az alapot– a madár szeme körül láthatjuk, illetve jól megfigyelhető a spirál felhasználásának több módja is: a madár sárga háttere sokkal szabálytalanabb, szabad gesztusokkal megrajzolt spirálokkal tagolt, míg a háttér más elemeiben sokkal elnagyoltabb, szélesebb sávokkal, letisztultabban kialakított.

Az összeszövődő, egymásba fonódó vonalak-indák megjelenésére Fesztnél jó példa a Mandala, ember-möbiusz szalagokból megépítve című mű, ahol annak is tanúi vagyunk, ahogy egy    geometrikus rendszer mint másik geometrikus struktúra befoglalója működik.

Fontos képi forrás volt még Feszt számára a west-cost indián törzsek művészete. Az egyiktől hozunk most példákat, a kwakiutl törzstől láthatjuk egy gyilkos bálna és holló szemből történő, tipikus ábrázolását, ahol a három dimenziós forma két dimenziós „kiterítése” történik  – ellentétben az egyiptomi megoldással, itt mindkét oldalt látjuk, persze, stilizálva.

     

Párhuzam ezekhez Feszttől: A Két nemű buddha és a Szamár című alkotások.

    

Hogy a kwakiutlok például milyen hordozókon jelenítették meg ábrázolásaikat, az kiderül a  népviseletbe öltözött férfiak fotójáról, ráadásul plusz vonatkozásokat is kébe hoz: nem csak a kiterítés,hanema a fogak és szemek kiemelt szerepe is inspirálódott innen Feszt művészetében.

Párhuzam ehhez: a Földanya című kép.

Jelentős kindulópont az afrikai törzsi művészetek világa: lásd A Maszk című képet.

Feszt egyik legfőbb inspirációs forrása kétségtelenül a maori test-tetoválások.
A hagyományos maori tetoválás, a moko, az egész testet beborítja, és a személy törzsben, az életben való helyéről, életéről tudósít, tehát mondhatjuk, hogy reprezentálja viselőjét. Aki nem lehet akárki, csak a törzsben magasabb társadalmi rangban lévő férfiaké a kiváltság, bár nők arcára is kerül olykor néhány elem.
Két férfi portréja:

   

Párhuzam ehhez, példa az átvételre és átvitelre: a Maori sorozat.
Ahogy a moko kalligrafikus vonalai „adják” viselőjét magát, úgy képezik az alapját Feszt alakjainak a szintén, bár máshogy kalligrafikus vonalhálózatok. Sőt, a grafikákon azt is megfigyelhetjük, hogy nem csak az ember, hanem univerzumának minden lénye ebből az alap-anyagból áll: az állatok és az égitestek is. Azaz, ebben a világban (is) minden azonos gyökerű, minden egy-anyagú. A labirintus-szerű vonalhálózatok egyszerre idézik meg az emberek, állatok külső vonásait (szemek, fogak, orr, tehát az arc) és testük belsejét (gerinc, belek, agy).  A test belsejébe, mikorszintű biológiai történéseibe való alámerülés azonban nem csak így jelenik meg Feszt munkáin: az emberi (és állati) lét alapját adó vonalhálózatokról eszünkbe juthat a DNS-szál, amely fizikai és lényegi alapját is képezi  e kettőnek. A többi munkára vonatkoztatva e gondolatot elmondhatjuk, hogy a spirál alapú ornamens-mustra az, amely a szervezet belső történéseit, az anyagok áramlását idézi meg.
Visszatérve a sorozathoz: érdekes megfigyelni, hogy az arcok rendszerint koponyát idéznek kerek szemeikkel, ajak nélküli fogsoraikkal, azaz kemény felületet, csontokat  – ám néhány művön a testek vagy testrészek egymásba nyomódásakor mégis, a vonalak áramló, organikus jellegének megfelelően, kiderül, hogy puha, képlékeny, amit látunk.

   

Mindezen alapok után nézzük meg, milyen tematikus egységekre bontható Feszt László művészete, s hogy ezekben hogyan jelennek meg a különféle ornamentikák, szimbólumok.
Az első ilyen tematikus csoport a totem- (vagy szimbolikus) állatoké. Ide tartozik például az előbb már említett farkas, vagy a szintén szóba került Napmadarak is, de a Szarvas, vagy a Baglyok is.

A második csoport kicsit összetettebb: mitologikus és archetipikus emberi helyzetek, az emberek egymáshoz való viszonylatainak és történéseinek a megjelenítése történik a munkák ezen csoportján. Ide tartozik például az Odüsszeusz, vagy Lelkek hajója című kép, a Csaba királyfi vagy az Anyaság című képek, és az Értekezlet című alkotás is - a foggal-körömmel kapaszkodás és acsargás legújabb kori koreografált megnyilvánulása.

 

A harmadik csoport az ősi szimbólumok, vagy azokat idéző elemek ábrázolása, méghozzá, nem is akárhogyan. Tipikus példája lehet ennek a Kentaur (A szív, avagy Dhamma dicsőítése) című kép annak, amit Feszt László a hagyományos szimbólumokkal nem egy esetben tesz. A Kentaur egy félig ló, félig ember teremtény a mitológia szerint, ám Feszt képén az alsó rész némiképp megváltozott: két, tengelyre fűzött kerék lett az ember alsó fele a ló-test helyett. A XX. századi kentaur képe ez – aki már elfeledte ösztönös-állati részét, illetve, akinek alapjául már nem a természet szolgál, hanem saját találmányai-kreálmányai, vagy még konkrétabban: aki már nem lovon, hanem kerekeken közlekedik (ami nyilván nem a XX. században kezdődött, de az elidegenedés ekkortól ölt veszélyes formákat). Minimum három, egymásból levezethető, de egymástól szintben eltérő új dimenzió, amit bevon Feszt művébe, s így a kentaur alakjába.

Egy másik kiemelkedő példa ugyanerre a Nyitott Mandala című kép. Első ránézésre a kép őrzi a hagyományokat: szimmetrikus, geometrkius egymásba fonódó minták alkotják a világmindneség képét. Ám a hagyományos mandalák általában vett megoldásával szemben Feszté nyitott: a kép terén kívülre nyíló geometrikus formák akotják a mandala szélét – az univerzum, a világ végtelen, vagy legalábbis, emberi érzékekkel nem tételezhtejük zártnak, egy véges egységnek. Szimbolikusan sem.

Ugyanebbe a csoportba sorolhatóak még a sámán-dobok is, amelyek őrzik a hagyományos sámán-dobok világfa, illetve a négy világtengely általi osztottságát, ugyanakkor megjelenik rajtuk az az állat és szellemvilág, amely szerves részét képezi e szerint a világlátás szerint a látható és nem látható valóságnak.

   

Minden világvallás így vagy úgy, de megjelenik Fesztnél, így a buddhizmus is, amely fontos súlypont a művek témavilágában - ha amegjeleníés többféle stílusban is történik - az Ötfejű buddha afrikai maszkokat idéz:

Míg a Meditációs kép absztraktabb, "sajátabb":

A negyedik, s egyben utolsó tematikus alapon megkülönböztetett csoport az önmagukban ornamentális, elvont formákat ábrázoló műveké. Ezt szintén az egyik, ebben leginkább kiemelkedő sorozattal fogjuk illusztrálni, amely egyben az egyik korábbi csoport tematikájának ilyenfajta megoldásaira is példa lesz majd.
A Viszonylatok sorozat az eddig látott művekhez képes jóval letisztultabb, mondhatjuk akár, hogy minimalistább. A hófehér háttér előtt lebegnek ugyanis a könnyen felfogható, geometrikus formák. Itt a kontúrok közötti ismerős spirál-mustra ad testet a formáknak, ezek a sávok tekerednek, hatolnak egymásba. Érdekes megfigyelni, hogy ahol két elem találkozik, ott a vibrációk kioltják egymást. Az elemek korábban látott művekhez hasonlóan, (például az ember-möbiusz-szalagokból felépített Mandaláról) ismerős módon tagoltak: az elemek közepén a sávok ember fej formában nyílnak meg. Így a sorozatot, a címet is figyelembe véve, az alapvető emberi viszonylatok leképeződésének tekintjük: az egymás közti megfeszülést, összekötést, kötődéseket, megtartásokat, egymást-befoglaló, védelem-szerű elrendeződést mind ennek fényében értelmezhetjük. S, hogy a letisztultság ellenére nem statikus, amit látunk, azt legjobban e sorozat kiállítása bizonyította – ahol a falakon egymás mellett függő képek alakzatai így mozgásba kerültek. Láthattuk, hogyan hegyesedett egyik forma a másikká, hogyan fonódtak újabb és újabb elrendeződésekbe az elemek, hogyan görbült az egyik elem a másik köré, vagy éppen el mellőle.

        

 

Mindezek után foglaljuk össze, hogy mi történik az ősi, törzsi formákkal Feszt László művészetében. A grafikus teljesen sajátos, spirál-alapú formai szótárt alakít ki, melyet ősi gyökerei miatt könnyen alkalmaz szinte bármelyik ősi vagy törzsi kultúra megidézéséhez. A művein megjelenő archetipikus szimbólumok, formák és történetek a közös, ősi, a világ igazságait kutató „mágikus” tudáshoz visznek vissza, vagy arra felé irányítanak: mivel a szimbólumok eredeti jelentés-szintjét tovább gondolja, tágítja, új dimenziót ad neki (Kentaur – kerekekkel, Nyitott mandala). Mindennek kifejezéséhez antropomorfizálja (szemek, fogak, szájak, illetve a fej-váll vonalat idéző „kitüremkedés” segítségével) az eredetileg ezt a jelleget nélkülöző elemeket, ornamentikákat.

Összefoglalás

Feszt László szabadon veszi át a forrásként választott ornamentikák elemeit és formavilágát, új elemekkel egészíti ki azokat, és alapvető jellegétől idegen elemekkel, szimbólumok bevonásával alakítja ki saját, új képi szótárát.
A technikából adódóan az alkotói folyamata meditatív jellegű: a grafikák létrehozása hallatlan türelmet igényel.
Az antropomorfizálás „szintemeléssel”, tartalmi bővítéssel is járt, a forrásokból bevont tartalmak beolvasztásával együtt. A test belsejének működése is a művészete fókuszába került. A makro és mikorokozmosz nem csak az ember és a világmindenség szintjén jelenik meg ezáltal, hanem az ember is makrokozmosz saját testének mikrokozmoszához képest.

Feszt egy általánosabb emberi mély-tudásból inspirálódik, s ezt teszi élővé, aktaulizálja mai világunk képi nyelvére.

Vagy, ahogy Weöres Sándor fogalmazta meg mindezt: 

„Az itt következőek nem újak, nem is régiek.
Megfogalmazásuk egy kor jegyeit viseli,
de lényegük nem-keletkezett és nem-múló.
Aki a forrásvidéken jár, mindig ugyane virágokból szedi csokrát.”                                        

(A Teljesség felé kötet ajánlása)

Somogyi Zsófia